Ajánló

Sziasztok!

Egy kis ajánlóval kedveskedek nektek az eddig megjelent könyveimből.

Jó szórakozást hozzá!

Szerelmem a tanárom

Fülszöveg:

Két éves koromtól Londonban éltem. Tizenöt év után, amikor a bátyámmal visszaköltöztünk Budapestre, nem tudtam, mire számíthatok a jövőmet illetően, de nem is kifejezetten érdekelt. Egészen addig, amíg nem találkoztam a szomszédomban élő Herczeg Kristóffal. Attól a perctől kezdve megváltozott minden... Őrülten egymásba szerettünk.

Viszont az élet ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, mert kiderült, hogy családjaink ősi ellenségben állnak, ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy a „Szerelmem a tanárom."

De ekkor már késő volt, mert elkövettem életem legnagyobb hibáját: Beleszerettem egy olyan férfiba, aki csak bántani és bosszút állni akart rajtam.

Vajon túléli a szerelmük az akadályokat vagy marad a tanár-diák viszony, ami egyenlő a felemésztő érzések kavalkádjával?

Az egyik videó Dolli a másik Krisz szemszögéből készült:

A sors hullámain

Fülszöveg:

Együtt lehet élni a múlt árnyaival? Lehet-e egyszer boldog az, akit egész életében keserűség és megvetés vett körül? Mit teszel, ha az égiek összesúgnak a hátad mögött?

Linett a nagyszüleinél nevelkedik, akik őt okolják a családot ért tragédiákért, ezért kegyetlenül bánnak vele. Egyetlen támasza a szomszéd fiú, Brad, aki mindenben mellette áll, és elválaszthatatlan szövetségese lesz a lánynak, de mégsem ő az, aki igazán boldoggá teheti.

Egy nap felbukkan Gabe, a nyers és faragatlan fiatalember, és a fejébe veszi, hogy elcsábítja a gyönyörű, de zárkózott Linettet. Kettejük kapcsolata viharosan indul, de hiába küzdenek, végül be kell látniuk, a szerelem magával ragadta őket, bármennyire is tiltakoztak az érzés ellen.

A sors néha kegyetlen és ott rúg az emberbe, ahol csak tud. Linettet súlyos múltbéli titkok nyomasztják, Gabe pedig külföldre készül, hogy segítsen édesanyján, és ez véget vethet közös jövőjüknek.

Lehetséges az, hogy még nincs minden veszve? Kitarthat a szerelem akkor is, ha el kell szakadniuk egymástól? Elég erősek lesznek, hogy megküzdjenek az előttük álló gondokkal? Milyen meglepetés várja Gabe-et, ha hazatér?

Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem...

Megvettem ezt a nőt

A történetet F. Ivettel közösen írtuk!

Fülszöveg:

Szerelmesen az ember hajlamos olyan dolgokat gondolni, amitől azt érzi, minden úgy tökéletes, ahogy van, és ez az érzés sosem múlik el.

Csakhogy, ez nem így van... Egyszer minden véget ér.

Így történt ez velem is, amikor apám közölte a nagy hírt, hogy férjhez adott. De akkor még nem sejtettem, hogy akihez hozzá kell mennem az nem az a személy, akiért kihagy egy ütemet a szívem, hanem egy cinikus, arrogáns férfi, aki fizetett értem...

Vajon Vanna beletörődik apja tettébe, és lemond a szerelméről, Nate-ről?

Alex képes lesz megküzdeni egy makacs lány szeszélyeivel, hogy a nagyapja akaratán felülkerekedjen?

Meg tudnak birkózni az érzéseikkel, amikor úgy tűnik, mindenki összeesküdött ellenük?

Nate feladja a Vanna iránt érzett szerelmét, vagy a fájdalma túlnő rajta és annak árt, akit eddig a legjobban szeretett?

Tarts velünk és minden kérdésre választ találsz.

Csalódás, kétely és szerelem egy történetben...

15. Fejezet

Ivanna

3 hónappal később

Ahogy teltek-múltak a hetek, úgy kezdett egyre jobban fejlődni a kapcsolatunk Alexszel. Megismertem az igazi énjét, szokásait, dolgait, ügyfeleit, barátait. Sokat beszélgettünk, moziba jártunk, kirándultunk, együtt edzettünk, vásároltunk. Legbelül éreztem, hogy egyre szerelmesebb vagyok belé. Ha nem volt mellettem könyörtelenül hiányzott. Állandóan vágytam az érintésére és a közelségére, mert kifogástalan férjként viselkedett. A tenyerén hordozott, szinte leste a kívánságaimat, én pedig igyekeztem mindenben megfelelni neki. Nagyon jól éreztem magam vele, de ami miatt még közelebb kerültem hozzá az az volt, hogy mindennap eljött velem meglátogatni anyát a kórházba, és úgy tekintett rá, mintha a saját édesanyja lett volna.

Hétvégenként meglepetés programokat szervezett. Épp egy ilyen alkalomra készülődtem, bár fogalmam sem volt, ezúttal hová visz, mert csak annyit írt az SMS-ben, hogy kényelmesen öltözzek. Alighogy elkészültem, be is toppant.

– Így jó leszek? – fordultam felé, és megmutattam a piros póló és a farmer sortból álló kombinációt, amit egy fehér tornacipővel egészítettem ki.

– Csodálatos vagy, mint mindig – mosolygott és egy apró csókot lehelt az ajkamra, mint minden alkalommal, amikor elment itthonról, vagy amikor hazatért. – Gyorsan átöltözök én is, és indulhatunk.

Az öltözködése mindössze két percet vett igénybe. A mindig elegáns Alex Houston ezúttal farmer térd alá érő nadrágban és fehér pólóban díszelgett előttem, ami kissé rátapadt kockás hasára és széles vállára. Szőkésbarna haját szándékosan összekuszálta. Borostás arca még vonzóbbá tette. Ahogy ránéztem, nagyot nyeltem, észvesztően nézett ki.

Egész úton faggattam, hogy hová visz, de csak kitérő válaszokat adott. Úgy két óra múlva leállította az autót és kiszálltunk. Átkarolta a derekam, és sétálva folytattuk tovább tengerparti utunkat.

– Áruld már el, hová megyünk! – kértem úgy öt perc gyaloglás után.

– Egy olyan helyre, ahonnan el sem akarsz majd jönni – mondta sejtelmes mosollyal. – Ígérem, tetszeni fog! Nemsokára megérkezünk.

– Alex, ugye ez... Úristen! – tettem a kezem a szám elé, amikor néhány perc múlva feltűnt, hová is igyekeztünk ennyire.

– Megérkeztünk – megállt, és felmutatott a tőlünk nem messze lévő táblára.

Luna park

– Ez komoly? Imádlak! – ugrottam a nyakába. – Sohasem voltam még ebben a vidámparkban. Köszönöm, hogy elhoztál.

– Örülök, hogy boldoggá tettelek, és annak is, hogy velem vagy itt először – mosolygott, mint egy kisfiú.

Már messziről feltűnt a híres-hírhedt Cyclone, és az előtte hosszú sorban álló tömeg.

– Ugye, mi is kipróbáljuk? – néztem fel a magas építményre.

– Természetesen, ha szeretnéd, és ha nem félsz, mert ugye, azt tudod, hogy ezen a hullámvasúton senki sem marad néma – nevette el magát.

– Ezt, hogy érted? – néztem rá kíváncsian.

– Nem ismered a legendát? – kérdezte meglepődve.

– Nem. Elmeséled?

– Persze. Állítólag egy bányász, bizonyos Emilio Franco, aki születése óta néma volt, az első látogatása során az egyik zuhanásnál visszanyerte a hangját, és azt kiáltotta, hogy „Rosszul vagyok!” Onnantól kezdve véglegesen visszatért a hangja.

– Hűha... Kissé hátborzongató. És ezek a hangok is eléggé növelik az adrenalinszintemet – utaltam az ódon faszerkezet recsegésére. – Nézzünk körbe, amíg gyűjtök egy kis bátorságot! – mosolyogtam rá, így próbáltam leplezni, hogy halálfélelmem támadt.

– Ahogy akarod – mondta, majd kézen fogva elindultunk az óriáskerék felé.

Alex elment megvenni a jegyeket a Wonder Wheellre, míg én beálltam a sorba.

– A következő kör a miénk – dicsekedett, majd a hátamhoz állva átkarolta a derekam.

– Jöhet a következő hat ember az óriáskerékre – ordította el magát pár perc múlva az ellenőr.

Két fiatal pár volt az „útitársunk”. Az ellenőr elvette a jegyeinket, aztán beültünk a himbálózó kocsiba. Mi voltunk Alexszel a végén. Becsatoltuk az öveinket, aztán szép lassan elkezdtünk forogni. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedtünk. Egy pillanatra úgy éreztem, meg tudom érinteni a napot és elérem a legmagasabb felhőket is, amik abból a magasságból vattacukorra emlékeztettek. Az ég pontosan olyan kék volt, mint a tenger. Hihetetlen érzés volt, amikor a hajamba kapott a szél.

– Ez csodálatos! – kiáltottam a mellettem ülő Alexnek.

– Csukd be a szemed! – kiállított vissza. – Úgy sokkal jobb!

Szót fogadtam. Igaza volt, még jobban magával ragadott az érzés. Kinyújtottam mindkét karom, és a magasba emeltem. Csodálatos volt, nem is tudom, mikor éreztem magam annyira boldognak. Olyan elképesztő sebességgel pörögtünk körbe, hogy kezdtem szédülni. Erősen kapaszkodtam Alex karjába. Aztán lassulni kezdtünk, ahogy közelítettünk a talaj felé, ami jelezte, hogy vége a körnek. Amikor kiszálltunk, egy pillanatra megszédültem. Ha Alex nem kapott volna utánam, talán el is estem volna.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva.

– Persze. Szokásom elesni – nevettem el magam.

– Nem hagyom, hogy eless! – elém állt és megcsókolt. Átöleltem a nyakát és szorosan magamhoz húztam. – Gyere, igyunk valamit! – kérte kedvesen.

Elindultunk az egyik közelben lévő üdítős stand felé. Útközben találkoztunk egy óriás lábakon sétáló mutatványossal, és készítettünk vele néhány fotót.

– Mit kérsz? – nézett rám kérdőn Alex, amikor beálltunk a stand előtt álló sorba.

– Egy ásványmentes vizet.

– Nem hiszem, hogy feltaláltak már az ásványmentes vizet, de ha szeretnéd, megkérdezem neked – nevetett.

– Haha. Gúnyolódj csak, Houston! Mintha nem értenéd, mit akartam mondani – bokszoltam a vállába.

– Én értettem, de nem biztos, hogy az árus is megérti majd.

– Helló, mit kértek? – szólított meg minket a nagydarab kötényes kiszolgáló.

– Egy mentes víz és egy tonik lesz – kérte Alex kihangsúlyozva, miközben rám nevetett.

Miután kifizette, átnyújtotta a vizet és kibontotta a tonikját. Épp a számhoz emeltem az üveget, amikor három srác hangosan nevetve közeledett felénk. Hátrafordultam, hogy megnézzem, kiknek van ilyen jókedvük, de bárcsak ne tettem volna! Nate és két haverja állt a hátunknál. Visszafordultam Alex felé, de Nate nem hagyta ki, hogy beszóljon nekünk.

– Nézzétek fiúk, kiket fújt körénk a coney islandi szél! Az év álompárja. Ivanna szultána és Houston pasa személyesen.

– Nate, dugulj el, ha jót akarsz magadnak! – fordultam ismét felé.

– Miért, mi lesz? Rám uszítod a puhapöcs férjed?

– Mindjárt megmutatom, ki a puhapöcs, te kutya! – Alex egy lépéssel előtte termett, és már lendítette a karját, de még időben megakadályoztam, hogy ökölre menjenek.

– Alex, ne foglalkozz vele! – kértem kedvesen, miközben karonfogva elvonszoltam onnan. Amint odébb értünk, szembe álltam vele. Feszült és ingerült volt. Megsimogattam az arcát, hogy egy kicsit megnyugtassam. – Eddig olyan jól éreztem magam. Nem akarom, hogy az előbbi incidens lelombozza a kedvünket. Légy szíves, ne tedd tönkre ezt a szép napot, Nate miatt! Felejtsd el őt, velem foglalkozz, ne vele!

– És te, elfelejtetted már? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.

– Igen, el. Jó lenne, ha végre elhinnéd – förmedtem rá és nagy léptékkel elindultam a Cyclone felé.

Elegem volt belőle, hogy állandóan a Nate iránti érzelmeim voltak terítéken. Az elmúlt időben sokszor bizonyítottam, hogy számomra ő már csak a múltamhoz tartozik. Lecseréltem a telefonszámom, az e-maileket és SMS-eket, amiket küldött olvasás nélkül kitöröltem, mert tartani akartam magam a választásomhoz. A nászút után véglegesen eldöntöttem, hogy lezárom a múltat és új életet kezdtek Alexszel. Az elmúlt három hónap mérföldkő volt az életemben. Azon igyekeztem, hogy rendbe tegyem az életem, és jobban megismerjem a férjem.

– Vanna, kérlek várj! – szaladt utánam Alex. – Bocsánatot kérek! Nem akartam elvenni a kedved, csak nagyon felidegesített az az alak.

– Ha bíznál bennem, nem kellene idegeskedned miatta.

– Bízom benned. Ne haragudj rám! – kérte, miközben magához húzott és gyengéden megcsókolt.

A csókja teljesen elfelejtette velem a korábban érzett haragot. A szívem hevesen vert minden alkalommal, amikor hozzám ért. Megértettem, hogy féltékeny, mert néhány hónappal ezelőtt nagyon sokat jelentett nekem Nate, de az az idő már elmúlt. Már nem gondoltam rá, nem éreztem ürességet, és nem volt rossz kedvem, amiért nem volt mellettem. Amit Alex iránt éreztem az utóbbi időben, magasan túlszárnyalta a Nate iránti érzelmeimet. Bár, ezt sosem mondtam neki.

Végigmentünk a vidámparkon majdnem mindent kipróbálva, szinte már csak a Cyclone maradt ki.

– Menjünk ezzel is egy kört – kérte Alex, amikor megálltunk előtte. Szemében gyermeteg öröm táncolt.

– Hát jó – mondtam bizonytalanul.

Rengetegen várakoztak, hogy sorra kerüljenek. Furcsa mód voltak, akik végigállták a sort, majd az utolsó percben visszarettentek. Nem csodálkoztam rajtuk. Legszívesebben én is leléptem volna onnan, mert a hullámvasúton lévők olyan hangosan sikítoztak, hogy majdnem beszakadt a dobhártyám, de nem akartam Alex lelkesedését elvenni a szorongásom miatt.

– Nyugi, jó lesz! Vigyázok rád – biztatott, amikor látta, hogy hezitálok a beszállással, aztán megragadta a kezem és maga után húzott.

Becsatoltak minket és már indultunk is.

– Meg fogunk halni – suttogtam rémülten.

Csak akkor esett le, hogy mire is vállalkoztam, amikor elindultunk. Kezdtem pánikrohamot kapni.

– Dehogy halunk meg! – nevetett ki, majd próbált nyugtatni kevés sikerrel. – Add a kezed!

Óvatosan a tenyerébe helyeztem a kezem, ő pedig gyengéden a szájához emelte és megpuszilta, hogy csillapítsa az előtörő rettegésem. Belül kezdett felemészteni a félelem. Észre sem vettem, mikor értünk fel a tetejére. Olyan hangosan visítottam, mint még soha, amikor egy másodperc múlva szabadesésben zuhantunk fejjel lefelé. Kétség sem fért hozzá, hogy rosszul leszek. Remegtem, a gyomrom összeszorult, a fülem bedugult, és kis híján szívrohamot kaptam. Újra felemelkedtünk és ismét zuhanó repülésben közelítettük meg a földet. Úgy kapkodtam a levegőt, mintha akkor futottam volna le a maratont.

– Hercegnőm, ha lehet, ne törd el a kezem! – kérte Alex mosolyogva.

– Igyekszem – vágtam rá bosszúsan.

Per pillanat az volt a legkisebb gondom.

– Nagyon rossz? – kérdezte aggódva.

Némán bólintottam, mert nem jöttek ki szavak a számon.

– Ne félj, nem fogunk lezuhanni, ez csak egy hullámvasút.

– Köszi az infót, Einstein.

Behunytam a szemem, ahogy az óriáskeréken is, és csak akkor nyitottam ki, amikor kicsatolták az övet.

– Jól vagy? – kérdezte Alex az arcom simogatva, amikor kiszálltunk.

– Jól – feleltem automatikusan.

– Pocsékul hazudsz – nevette el magát.

– Szörnyű volt, iszonyatosan émelygek – mondtam szégyenkezve. – De, ha megölelnél, sokkal jobban lennék – mire kimondtam, már a karjaiban is voltam.

Szorosan ölelt és puszilgatta a hajam. Legszívesebben bevallottam volna neki, hogy őrülten beleszerettem, de valami visszatartott. Talán az, hogy még ő sem mondta nekem.

Az izgalmak után jólesett sétálni egyet a tengerparti sétányon. Viszont végig olyan érzésem volt, hogy valaki figyel minket. Észrevétlenül körbe pillantottam, de annyi ember volt körülöttünk, hogy lehetetlen lett volna megmondani, hogy ki az. Bár, volt egy tippem, viszont nem láttam őt az italos stand óta.

14. Fejezet

Alex

Ébredés után Vannát nem találtam magam mellett. Felkaptam egy pólót és kiléptem a teraszra. Ahogy sejtettem ott ült, és a telefonjába sutyorgott. Pár pillanatig vártam, de nem hallottam semmit. Megköszörültem a torkom, mire ijedten nézett rám és szólásra nyitotta a száját, de mire elkezdett volna magyarázkodni, sarkon fordultam, és visszamentem a szobába. Néhány másodperc múlva megjelent és leült mellém az ágy szélére.

– Hallgatlak – fordítottam felé a fejem.

– Hát... – kezdte, de aztán elhallgatott és lesütötte a szemét.

– Ki volt a pasi a vonal másik végén? – fordítottam magam felé.

– Alex, én...

– Költői kérdés volt, nem kell válaszolnod rá. Tudom, kivel beszéltél – emeltem feljebb a hangom. – És miről beszéltél vele kora reggel?

– Nem akarod tudni – állt fel.

– Miért nem? – léptem elé.

– Mert ennyire féltékeny vagy.

– Tudni akarom.

– Hülyeségeket beszélt.

– Mint például?

– Azt mondta, hiányzom neki, és azt is, hogy hagyjalak el és térjek vissza hozzá, mert még mindig szeret. És hogy bocsánatot fog kérni apától, valamint azt is megígérte, hogy soha többé nem emel rá kezet, és hogy adjak neki még egy esélyt – sorolta lehajtott fejjel.

– És te mit válaszoltál?

– Hogy nem akarom látni, és ne hívjon többé, de nem ért a szép szóból – nézett ezúttal a szemembe.

– Majd otthon lecseréljük a számodat, addig is, ha nem vársz fontos hívást, kapcsold ki a mobilod, vagy add ide nekem.

– Ugyan már, ne tulajdoníts neki olyan nagy jelentőséget. Ha legközelebb rejtett számon hív valaki, majd nem veszem fel.

– Ahogy gondolod – húztam el nem tetszően a szám. – Kérdezni szeretnék valamit.

– Kérdezz, amit akarsz, esküszöm, mindenre őszintén válaszolok – mondta határozottan, majd megsimogatta az arcom.

– Pont ettől félek, de szeretném hallani az igazságot, bármi is lesz az.

– Teljesen összezavarsz – nézett rám értetlenül.

Visszaültem az ágy szélére, a kezembe temettem az arcom, vettem egy mély levegőt, aztán egy szuszra kiböktem azokat a kérdéseket, amik már napok óta nyugtalanítottak.

– Szereted még? Szoktál rá gondolni? Neked is hiányzik? Vissza akarsz menni hozzá?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szokott eszembe jutni. A házasságunk elején nagyon hiányzott. Kegyetlenül szenvedtem, amiért nem lehettem vele. Nagyon haragudtam rád, amiért elválasztottál tőle. Vele akartam leélni az életem, neki akartam gyerekeket szülni. El sem tudtam volna képzelni, hogy nem vele állok majd az oltár elé. Sosem fogom őt elfeledni, hisz ő volt az első szerelmem. Tiszta szívemből szerettem, de aztán valami megváltozott. Olyan oldalát mutatta meg, amit nem ismertem. Durván beszélt velem, de a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor megverte apámat. Sosem bocsátom meg neki, hogy kezet emelt rá! Nem hazudtam, amikor azt mondtam neked, hogy nem akarok már tőle semmit, és ebben neked is nagy szereped van, de nem csak rossz értelemben. Mint ahogy azt már megbeszéltük, szeretnélek jobban megismerni, hisz már veled élek, a te feleséged vagyok.

– Akkor bizonyítsd be, hogy a feleségem vagy! – Ismét felálltam, erősen magamhoz rántottam és megcsókoltam.

Arra számítottam, hogy ellök magától, de pont az ellenkezőjét tette. Karjaival átkulcsolta a nyakam és szenvedélyesen visszacsókolt.

– Hiszel nekem? – kérdezte, miután levegőhöz jutott.

– Szeretnék hinni, de egy kicsit nehéz, azok után, amit veled tettem. Lehetetlen elvárnom a rád erőltetett házasság után, hogy megszeress. Viszont, azt tudnod kell, hogy nem akartalak sem bántani, sem kihasználni, csak egyszerűen nem volt más választásom. Papi ellehetetlenített volna, ha nem nősülök meg. Sosem kötöttem senkit erővel magamhoz, de nem hagyott nekem más választást. Viszont ezzel az egyezséggel apád is jól járt, mert papi rövid időn belül megtudta volna, hogy mit tett, és higgy nekem, nem hagyta volna annyiban a dolgot. Már rég rács mögött ülne Simon, ha nem veszlek feleségül.

– De már tud róla nagyapád, és nem tett semmit apa ellen.

– Szerinted, miért nem?

– Fogalmam sincs.

– Akkor elmondom. Mivel hamarabb tudta meg azt, hogy a feleségem vagy, mint azt, hogy apád sikkasztott, kénytelen volt annyiban hagyni a dolgot, hogy ne hozzon rám és a bankjára szégyent.

– Akkor mondhatjuk úgy is, hogy megmentetted az apámat.

– Igen, mondhatni. Ráadásul, ha nem lenne se munkája, se pénze Simonnak, nem lenne miből kezeltetni édesanyádat. Ezáltal az egyezség által megmaradt a fizetése is, és még pluszba, amit tőlem kap. Így nem kell se nélkülöznie, se elhanyagolnia édesanyád betegségét.

– Mit kap tőled? – kérdezte meglepődve, mire hirtelen válaszolni se tudtam. Fogalmam sem volt arról, hogy nem tudja, hogy fizetek az apjának.

– Azt beszéltük meg, hogy minden hónapban átadok majd egy csekket a megbeszélt összegről.

– Én... Én erről nem tudtam. Azt hittem, hogy csak az elsikkasztott összeg fejében kényszerítettél házasságra.

– Vanna, én sem tudtam, hogy apád erről nem számolt be neked. Ne haragudj! Nem akartam, hogy így tudd meg.

– Mennyi?

– Tessék?

– Mennyiért vettél meg?

– Vanna, kérlek! Ez nem arról...

– Alex, válaszolj azonnal!

– Ezer dollár – sütötte le a szemét.

– Hisz, az rengeteg pénz. Te fizetni akarsz az elkövetkezendő hónapokban is értem? – támadt nekem.

– Igen – mosolyogtam rá, de ő csak hitetlenkedve ingatta a fejét, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

Lerogyott az ágyra, és az arcát a párnába temette. Nem tudtam, mihez kezdjek. Az ágyhoz léptem, lehúztam a fejéről a párnát, és leültem vele szembe.

– Kérlek, ne sírj! – Pislogni kezdett, hogy elálljanak a könnyei, de csak még jobban peregtek.

– Ha megtudom, hogy ezek után egyetlen dollárt is fizetni mersz apámnak, esküszöm, hogy összeszedem a cuccom és elhagylak, nem fognak érdekelni a következmények sem!

– Rendben van. Gyere ide!

Mielőtt tiltakozhatott volna, magamhoz húztam és átöleltem. Megsimogattam a haját és halkan csitítgattam.

– Ígérd meg!

– Megígérem.

Néhány perc múlva megnyugodott. Fejét a mellkasomra hajtotta. Lehunytam a szemem, éreztem a teste melegét és élveztem, hogy a karjaimban tartottam. A szívem őrülten vert, a bőröm bizsergett a közelségétől. Azt kívántam, bárcsak örökre így maradnánk, ezért kicsit félve, de felajánlottam azt, ami már napok óta bennem volt.

– Próbáljuk meg! Adjunk egy esélyt a kapcsolatunknak. Ne csak ismerkedjünk, éljünk úgy, mint egy igazi férj és feleség. Ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy működjön a házasságunk.

– Rendben – mosolygott, karcsú teste szorosan hozzám simult.

Lassan, milliméterenként hajoltam egyre közelebb hozzá, és amikor már csak egy hajszál választotta el ajkainkat, kissé visszahúzódtam, ezt újra és újra eljátszottam vele, amíg nem éreztem azt, hogy kapkodja a levegőt, és hevesebben ver a szíve. Végül megunta a játszadozást, és olyan szenvedéllyel tapadt a számra, hogy megszűnt számomra a világ, csak mi ketten maradtunk. Teljesen elkábított az illata és az íze. Újra és újra megcsókoltam. Azt szerettem volna, hogy minden problémánk semmivé váljon, legalább néhány órára. Célomat elértem, hiszen a teste apró jelzéseiből érzékeltem, hogy kezdi elveszíteni a kapcsolatát a külvilággal. Egyre szorosabban öleltem, aztán egy gyors fordulat után már rajta is feküdtem. Szemében a csodálkozás és a boldog vágyakozás elegye csillogott. Nem siettem, békésen, szinte ráérősen cirógattam a nyelvemmel, aztán az ujjaim is bekapcsolódtak a felfedezésbe. Egyre hangosabban sóhajtozott, gyönyörű arca kipirult, és kissé kapkodva szedte a levegőt.

– Alex... – pihegte, mire mosolyogva a szőke hajtincsek közé temettem az arcom, továbbra is puszilgatva őt.

– Kedvesem – mormoltam a fülébe.

A hajából kihúztam a csatot, aztán kigomboltam a blúzát. Attól tartottam, hogy ismét vissza fog utasítani, de nem tette. Pár pillanatig megigézve bámultam hibátlan bőrét. Kicsit félve nézett, hogy vajon mit gondolok róla, de az arcomról csak ámulatot olvashatott le. Tekintetem lassan végig vándorolt az egész testén. A reggeli lágy sugarak még élvezetesebbé tették a látványt.

– Jóságos ég, gyönyörű vagy!

Kezem bebarangolta vágytól illatos testét. Ő sem maradt passzív. Lázasan simogatta a vállam, a mellkasom, a hasam. Lerángatta az ingem, majd a csatnál fogva kihúzta a szíjat a nadrágomból, aztán egyetlen gyors mozdulattal megszabadított tőle, csak a bokszer maradt rajtam. Visszafektettem az ágyra és fölé hajolva először az ajkát vettem birtokba, aztán bársonyos bőrét csókoltam végig. A teste égett a vágytól, amikor végigsimítottam minden porcikáján. Teljesen átadta magát nekem, és hevesen viszonozta minden csókomat és érintésemet. Megszabadultunk az összes ruhánktól. Egyik kezemmel gyengéden átfogtam mindkét csuklóját, és a feje fölé húztam a karjait, a másik kezem a lába közé csúsztattam. Vadul csókolgatta az arcom, a nyakam, és harapdálta a fülem. Beleborzongtam, ahogy éreztem meleg leheletét a bőrömön. Lágy mozdulatokkal igazodtunk egymáshoz. Lehunyt szemmel, hangosan sóhajtozva élvezte, amikor végigcsókoltam mindenét, majd lassan belecsúsztam. Minden porcikámmal éreztem magam alatt a lágyan hullámzó szexi testét, végül átadtuk magunkat a belső izmok apró játékának. Hihetetlen érzés volt benne lenni. A hátamba mélyesztette a körmeit, ahogy görcsösen szorított magához. Lábait a derekam köré fonta. Egyre erőteljesebben és gyorsabban mozogtam, amíg belezuhantunk a szédítő mélységbe. Olyan extázist éltem át, ami magasan túlszárnyalt mindent, amit eddig valaha éreztem. Percekig mozdulatlanul hevertünk még egymásban. Lüktetve éreztem a bensőjét, közelségét, szája, csókja ízét. Hallgattam a szívének heves dobbanásait. Olyan volt az elmúlt húsz perc, mint egy gyönyörű álom.

Ivanna

Feszengve feküdtem az összegyűrt lepedőn Alex alatt. A mennyezetre szerelt ventilátorok lapátjai lassan forogtak, teljesen lehűtötték a szobát. Kirázott a hideg, és megborzongott az egész testem, de nem a hideg levegő okozta, hanem a gondolataim. Nate jutott eszembe. Ő volt az egyetlen férfi, akivel lefeküdtem, és furcsa érzésem volt, amiért egy másik férfival is megtettem ugyanazokat a dolgokat, amiket eddig csak vele. Élveztem nagyon, ez tagadhatatlan. Nem bántam, hogy megtettem, csak valami fura, szokatlan érzés lengett körbe. Felsóhajtottam, mire Alex felemelte a fejét a mellkasomról, a szemembe nézett, és kérdő pillantást vetett rám.

– Mi a baj?

– Semmi – válaszoltam gyorsan.

– Túl nehéz vagyok – jelentette ki, és legurult rólam.

Magamra húztam a takarót és vártam, hogy szapora szívverésem visszaálljon a normál ütemre. Az agyam folyamatosan azon járt, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, bármennyire is élveztem minden pillanatát. Odébb húzódtam Alextől, mire átvetette rajtam a karját és visszahúzott magához.

– Biztos, hogy jól vagy?

– Biztos – füllentettem.

– Túl gyors voltam?

Nem! Csodálatos voltál. Hihetetlen – gondoltam magamban.

– Nem voltál gyors – válaszoltam hangosan.

– Aha... – mondta ünnepélyes komolysággal. – Minden világos. Jól vagy, és nem voltam túl gyors. Lássuk csak, mit jelent ez egy tízes skálán?! Mondjuk egy négyes?

– Ne butáskodj! Csak azt akartam mondani...

– Azt akartad mondani, hogy fogalmad sincs, mit keresel a karomban.

Hirtelen megszólalni sem tudtam, annyira zavarba ejtett a kijelentésével. Megköszörültem a torkom.

– Alex, nem erről van szó! De most nem akarok se gondolkodni, se beszélgetni.

Ismét megkíséreltem, hogy odébb húzódok, de erre ő még szorosabban ölelt.

– Jó, ne beszélgessünk – mondta mosolyogva, miközben megint rám fordult.

Pillantása végig vándorolt az arcomon, elidőzött az ajkamon, aztán ismét a szemembe mélyedt. Kezemet az oldalam mellé tette, végigsimított az arcomon, aztán gyengéden megpuszilta a homlokom.

– Sosem kívántam még úgy nőt, ahogy téged.

– Ez a szöveg biztos mindig bevál...

Nem hagyta befejezni a mondatot, szélsebesen az ajkamra tapadt, amit először hárítottam azzal, hogy nem nyitottam szét a szám, de az ismét feltámadt vágyam erősebbnek bizonyult nálam.

– Látod – suttogta. – Te is kívánsz engem.

– Nem, ez nem igaz! Én...

Ismét belém fojtotta a szót egy csókkal. Karjaimat átvetettem a nyaka körül és szorosabban húztam magamhoz. Éreztem, hogy újra kíván, ami bennem is felkeltette a vágyat. Abban a percben eltűntek a Nate-ről való gondolataim. Alex csókját, érintését és hangját szerettem volna hallani és érezni. Vágytam arra, hogy ismét bennem legyen, és olyan izgalmat éljek át újra, amelyet néhány perccel azelőtt.

13. Fejezet

Ivanna

Rettentően idegesített a modell alkatú, skarlát vörös hajú, és vakítóan kék szemű Nina élénk érdeklődése Alex iránt, de nem akartam mutatni, hogy a folyamatos kérdezősködése mennyire böki a csőröm. Az viszont nyugtatóan hatott rám, hogy Alex hűvösen viselkedett a lánnyal. Néha rám mosolygott, miközben unottan és feszengve válaszolgatott neki. Kicsit közelebb húzódtam, és ahányszor csak tudtam, megérintettem férjem kezét, ezzel is megmutatva a vöröskének, hogy nem jó férfira vetett szemet, de ő továbbra is minden fennakadás nélkül flörtölt vele, mintha én ott sem lettem volna.

Magam sem értettem, miért zavart annyira, de tény, hogy rettentően féltékeny voltam, pedig igyekeztem elfojtani ezt az idegen érzést.

Valójában nem volt jogom féltékenységet vagy bármi mást érezni, hiszen nem voltunk igazi férj és feleség. Csak egy tárgy voltam Alex Houston életében. Egy tárgy, akit a tulajdon apja baklövése miatt rákényszerített, hogy azt tegye, amit kér.

A lány nem adta fel a próbálkozást, továbbra is kitartóan igyekezett felhívni magára Alex figyelmét. Semleges arcot vágtam, nyeltem egy nagyot, és igyekeztem úrinőként viselkedni, így csak rámosolyogtam az ellenségemre, és még közelebb húzódtam a férjemhez.

Nina felcsücsörített ajkát szexisnek szánt nyelvmozdulatokkal nyalogatva tett fel egyre személyesebb kérdéseket. Éppen a gyermekkorukat és az életükben lévő közös pontokat elemezgették, miszerint mindketten korán elveszítették a szüleiket, így a nagyszülők nevelték fel őket. Végül nyíltan megdicsérte a bámulatra méltó izmait, aztán irritálóan nevetve tudatta azt a tényt is, hogy mennyire jóképű férfi. Elképesztően szégyenteljesen viselkedett, amit ő persze észre sem vett, ellentétben a nagyszüleivel, akik egyre kínosabban érezték magukat a lány viselkedése és gesztikulálása miatt. Néhányszor Tamara megpróbálta félbeszakítani és más mederbe terelni az adott témát, de nem igazán sikerült neki. Alex is egyre kényelmetlenebbül érezte magát, mégsem tett semmit, hogy a lány visszavonulót fújjon.

Azt nem tudtam eldönteni, hogy azért nem, mert nem akarta meghiúsítani az üzletet, vagy csak szimplán legyezte a hiúságát Nina viselkedése.

Nem, ő nem tenne ilyet, főleg nem úgy, hogy én is ott vagyok. Biztos, hogy csak az üzlet miatt, nem rázza le magáról – győzködtem magam.

Épphogy lezártam benső monológom, amikor Nina mondott valamit, és látszólag ártatlanul Alex combjára fektette a kezét. Éreztem, hogy egyre magasabbra szalad a pulzusom, de türtőztettem magam, bármennyire is nehezemre esett.

– Szerelmem, nem vagy fáradt? – kérdezte Alex olyan vehemensen felém fordulva, hogy Nina keze lecsúszott a combjáról.

– De, nagyon – válaszoltam kedvesen mosolyogva, miközben végigsimítottam az arcán. – Köszönöm a figyelmességed, édesem.

– Akkor, ha lennétek olyan kedvesek és megmutatnátok, hogy hol pihenhetünk, mi elvonulnánk – fordult Alex ezúttal Leandro úr felé.

– Természetesen, kedveseim! – Tamara felállt az asztal mellől, hogy megmutassa a vendégszoba felé vezető utat, de a vörös démon ismét bedobta magát.

– Hagyd csak nagyi, majd én megmutatom!

– Köszönjük, nagyon kedves vagy – vágtam egy grimaszt, majd megtöröltem a kezem és megköszöntem Tamarának a vacsorát.

– Alex, ha nem vagy nagyon fáradt, megbeszélhetnénk a szerződéssel kapcsolatos dolgokat, mert Ninától nem igazán volt lehetőségünk üzletről beszélni – mosolygott zavartan Leandro úr.

– Inkább holnap beszéljünk a részletekről, most szívesebben tartanék a feleségemmel, ha nem gond.

– Nem természetesen, pihenjetek csak. Jó éjszakát!

– Köszönjük, nektek is – búcsúztunk el az idős pártól és a szótlan Gabrieltől.

Nina előttünk vonult kecsesen tipegve a magassarkújában, de amint elkerült a nagyszülei szemei elől, lelassított, és egyet hátra lépve Alexbe karolt, engem ismét teljesen figyelmen kívül hagyva. A váratlan tettétől ökölbe szorult a kezem, de aztán vettem egy nagy levegőt és visszafogtam magam. Bár ebbe az is nagy szerepet játszott, hogy Rodrigo úr fenyegetése miatt nem mertem jelenetet rendezni. Alex levette magáról a lány kezét, közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam.

Odaértünk a számunkra előkészített szobához. Nina kinyitotta az ajtót és előre tessékelt. Amint beléptem, Alexszel szembefordult és jó éjszakát kívánt neki, amivel nem is lett volna semmi gond, ha közben nem simított volna végig az arcán és nem lehelt volna egy „véletlen” puszit a szája szélére. Bármennyire is féltem attól, hogy ha meghiúsul miattam az üzlet, Rodrigo úr beváltja a fenyegetését, ezúttal nem bírtam visszafogni magam. Az ajtóból visszafordulva nekirontottam a lánynak, miközben torkom szakadtából üvöltöttem. Mire Alex szétszedett minket, az egész Berger família a hátunknál volt.

– Gyerekek! Ivanna, mi folyik itt?

– Az, drága Tamara, hogy az unokád kikezdett a férjemmel – válaszoltam szinte ordítva.

– Nina, mit tettél? – fordult ezúttal az unokája felé.

– Semmit nagyi, ez a nő nem normális! Egyszerűen nekem rontott, amiért jó éjt kívántam.

– Egész este a férjemmel flörtölt, és én egy szót sem szóltam, de betelt a pohár, amikor úgy köszönt el tőle, hogy megcsókolta – fordultam könnyes szemekkel az asszony felé.

– Ez igaz? Tényleg megcsókolt? – kérdezte ezúttal Leandro úr.

– Inkább puszi volt. A számra – sütötte le Alex a fejét.

Nem értettem, miért ő szégyenkezik.

– Takarodj a szobádba, te... te... – üvöltött. – Gabriel vidd innen a húgodat, mielőtt olyat mondok vagy teszek, amit magam is megbánok! – őrjöngött Leandro úr.

Gabriel azonnal engedelmeskedett a nagyapja parancsának. Karon ragadta a lányt és elvonszolta a szemünk elől.

– Ivanna, kérlek, bocsáss meg nekünk, nagyon szégyelljük a történteket – mondta Tamara.

– Nem önnek kell bocsánatot kérnie. Tamara, kérem, ne haragudjon, de ezek után én nem tudok ebben a házban maradni.

– Lányom, ne bántsatok meg minket azzal, hogy az éjszaka közepén útnak indultok. Tudom, hogy igazad van, de kérlek szépen, maradjatok legalább ma éjszakára!

Tamara kedvességétől mardosott a bűntudat, amiért ilyen tettre vetemedtem.

– Rettenetesen szégyellem, hogy bántottam őt. Ne haragudjon! Nem volt előre tervezett, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, amikor megcsókolta a férjemet – magyarázkodtam az asszonynak, miután lenyugodtam.

– Megértelek, nem kell semmit sem mondanod. Ezt egy nő sem hagyta volna szó nélkül. Mi mindig tisztességesen neveltük őt, nem értem, hogyan folyamodhatott ez a lány arra, hogy szemet vessen egy házas férfira.

Alex és Leandro úr feszengve álltak egymással szemben és hallgatták a beszélgetésünket.

– Ugyan már, nem az önök hibája, hiszen ismeretlenül is befogadtak a házukba és nagyon kedvesek voltak velünk.

– Akkor, legalább a ránk való tekintettel maradjatok – kérlelt továbbra is.

– Rendben, de csak ön miatt Tamara – mosolyogtam rá az asszonyra.

– Köszönöm. Nem is zavarunk tovább. Menjetek, pihenjetek le! – elém lépett és megölelt. – Reggel találkozunk. Jó éjszakát!

***

Alex becsapta maga mögött az ajtót. Szőkés tincsei a homlokára hullottak, zöldes szeme összeszűkült a haragtól. Szemmel láthatóan dühöngött magában, de próbáltam ügyet sem vetni rá. Hátat fordítottam neki és végignéztem a helyiségen, miközben vártam a kitörését. Fehér, szürke és fekete színek uralták a szobát. Rendezett volt és tiszta. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahol valaha bárki is élt, vagy aludt volna. Hideg volt, szinte steril, nem éreztem az otthon melegét. A bútorok modernek voltak, a legújabb divat szerint összeválogatva, de valahogy nem hatott rám a rengeteg szépség, amit láttam.

Lassú, kimért lépésekkel indultam el az ágy felé, és leültem a szélére. Alex az ablakhoz lépett és kinézett, mielőtt halkan megszólalt.

– Elment az eszed? Sosem gondolsz a tetteid következményeire?

– Mégis mit kellett volna tennem? Kimenni és magatokra hagyni benneteket, hogy nyugodtan rád mászhasson?

– Őrült vagy!

– Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, de megérdemelte.

– Túlzásba estél! Nem kellett volna megtépni.

Összefontam a karjaimat a mellem alatt és bosszúsan néztem rá.

– Igazam volt, és ezt a nagyszülei is belátták.

– Ó, kicsi szívem, engedd meg, hogy röviden reagáljak az éles elméjű meglátásodra. Csak és kizárólag annak köszönhető a Berger házaspár kedvessége, hogy milliókat érő szerződés lapul a táskámban – hangsúlyozott ki minden egyes szót. – És mivel még nem írtunk alá semmit, az a legkevesebb, amit tehetnek, hogy nem dobnak ki innen minket, amíg meg nem egyezünk. De persze ez most neked köszönhetően nem fog megtörténni.

– Ők nagyon kedvesek és nem csak a szerződések és a pénz érdekli őket, veled ellentétben.

– Hát persze... Gondolj, amit akarsz! Elcsesztél mindent, mint ahogy az várható volt.

– Nem az én hibám, hogy nem tudtad lerázni magadról azt a libát.

– Le tudtam volna! Semmi szükség nem volt rá, hogy eljátszd a szerelmes, féltékeny feleség szerepét.

– A törvényes feleséged vagyok, és nem hagyom, hogy megalázz, csak azért, hogy sikeresen megköss egy üzletet!

– Megvettelek!

A lelkembe belemart a fájdalom. Teljesen kiment a fejemből, hogy mennyire zsarnok, számító, és hogy csak az üzlet érdekli. Nem is értettem, miért változtak meg az érzéseim iránta. A kémia első perctől kezdve meg volt köztünk, de beleszeretni egy ilyen hűvös, számító férfiba kész őrültség volt.

– Megvettél... Kényszerítettél, hogy hozzád menjek, de ebben a házasságban szemmel láthatóan nincs helye érzelmeknek. Mindig csak egy kellék leszek neked nagyapád bosszantására. De tudod, néha a dolgok megváltoznak. Valami megtörténik akkor is, ha te nem akarod! Bármennyi pénzed van, vagy akármilyen befolyással bírsz, van, amit nem vehetsz meg pénzért. Nem mondhatod azt a szívednek, hogy itt van ennyi vagy annyi millió és...

– És mégis honnan veszed, hogy bennem nem változott semmi? – szakított félbe. – Én nem lehetek szerelmes? Nekem nem lehetnek érzéseim? Elkönyveltél magadban egy gazembernek, és ezt naponta érezteted is velem, még csak meg sem kell szólalnod, mert minden az arcodra van írva. Igen... Hibát követtem el, amikor belekényszerítettelek ebbe a házasságba, de ha tudni akarod, nem bántam meg, mert amióta az életemben vagy, mindent máshogy látok. Fontos vagy nekem!

Beharaptam az ajkam és a fekete kosztümöm szoknyájának alját gyűrögettem. Nem hittem el, amit hallottam. Elszorult a torkom, mert a szavai után világos volt, hogy ő sem közömbös irántam.

Alex

Hihetetlenül feldühített Vanna Ninával szemben való viselkedése, de a szavai és a vallomása után egy szempillantás alatt eltűnt minden haragom. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy egyszer érdeklődni fog irántam. Eddig abban a hiszemben voltam, hogy csak elvisel, mert nincs más választása, de ezután a szóáradat és féltékenységi jelenet után azt éreztem, hogy férfiként, sőt, ha jobban belegondolok, inkább férjeként tekint rám. Először bosszantott a viselkedése, de jelen helyzetben inkább boldoggá tett. Már az sem érdekelt volna, ha miatta meghiúsul az üzlet. A szívem hevesebben dobogott miután eljutott az agyamig, hogy mindezt azért tette, mert neki is voltak érzései felém, és én idióta a fejéhez vágtam, hogy megvettem, miközben boldognak kellett volna lennem, mert fontos vagyok neki, és amiért védte, ami az övé... Hisz az övé vagyok. A törvényes férje.

Ha arra gondolok, hogy a kisujját se mozdítja, ha más nő kikezd velem, egy jelentéktelen senkinek érezném magam, de így mindent máshogy láttam. Meglazítottam az ingem gallérját, mert hirtelen szűknek tűnt. Az, hogy racionális okok miatt házasodtunk meg, nem jelentette azt, hogy ne lehetnének köztünk érzelmek. Akárhányszor a közelébe kerültem és megéreztem az illatát, forró vágy öntött el. Éjszakánként, alvást színlelve vártam, hogy álomba merüljön. Miután elaludt, közelebb bújtam hozzá, és sóvárogva csodáltam a nőt, akit a céljaim elérése érdekében megvettem, akit szívből lenéztem, és aki iránt semennyire sem akartam közömbösségen kívül mást érezni, mégis megváltoztatta az érzéseimet és az életemet. Már nem úgy néztem rá, mint egy csaló elkényeztetett lányára, hanem úgy, mint egy nőre, akit szívesen megismernék jobban. Boldog voltam, ha láthattam, vagy ha a közelében lehettem. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket még senki sem. Egyszerre nyűgözött le, dühített fel, és ébresztett bennem vágyat. Reggelente arra ébredtem, hogy egymásba gabalyodva fekszünk. Általában az én karom fonódott köré, de olyan is előfordult, hogy a mellkasomon ébredt, karja a nyakam körül, ujjai a hajamban. Néha, amikor kellő bátorságot éreztem magamban, megsimogattam csodaszép arcát, és óvatosan, úgy, hogy ne ébresszem fel megpusziltam a haját vagy a homlokát. Legszívesebben minden reggel egy szenvedélyes csókkal ébresztettem volna, de visszafogtam magam, mert tudtam, hogy mást szeret, és féltem a reakciójától. Viszont egy ekkora féltékenységi jelenet után már nem vettem annyira biztosra, hogy visszautasítana, ha bepróbálkoznék.

Akkor is, ahogy ott állt előttem a veszekedéstől kipirult arccal, ragyogó kék szemekkel, és csillogó érzéki ajkakkal, nem bírtam tovább türtőztetni magam. Elé léptem, megemeltem az állát és megcsókoltam. Olyan gyengéden csókolt vissza, hogy minden erőm elhagyott. Hevesen az ölembe kaptam, és az ágyhoz vittem.

– Nagyon kívánlak – súgtam a fülébe, miközben a nyelvem lefelé vándorolt a nyakán.

Hátrahajtotta a fejét és felnyögött. Aztán amikor jobban elmerültünk volna az élvezetekben, váratlanul megcsörrent a telefonja. Elhúztam a fejem, mire Vanna megremegett, és ingerülten felsóhajtott. Közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem az eszem, mert pontosan tudtam, ki hívja.

– Sajnálom – suttogta, mire keserűen elmosolyodtam.

– Semmi gond. Nem nézed meg, ki hív? – biccentettem a szék karfáján lévő felsője felé, mert onnan jött a hang.

– Nem.

– Miért?

– Mert nem akarom – válaszolta határozottan.

– És azt akarod, hogy folytassuk, amit elkezdtünk?

– Nem, már azt sem akarom.

– Gondoltam.

– Alex, kérlek ne haragudj, én elvesztettem a fejem! Túl gyors lenne. Ráadásul másnak a hazában vagyunk. Nem lenne illendő.

– Nem szükséges magyarázkodnod, tökéletesen értek mindent – szakítottam félbe, és még mielőtt rázúdítottam volna a Nate iránt érzett dühömet, elfordultam az ellenkező irányba és lekapcsoltam a lámpát.

Tudtam, hogy ő hívta, és azt is, hogy azért nem fogadta a hívását, mert nem akarta, hogy halljam az enyelgésüket.

– Alex – suttogott, de nem reagáltam. – Alex... Esküszöm semmilyen kapcsolat nincs köztünk. Már nem akarok tőle semmit. Egyszerűen nem érdekel. Nem foglalkozom vele, és neked sem kellene.

– Látom, hogy mennyire nem érdekel!

– Miért csinálod ezt?

– Mit csinálok? – kérdeztem dühösen felé fordulva.

– Olyan vagy, mint egy gyerek. Meg sem hallgatsz, azonnal ítélkezel és megharagszol. Amit a fejedbe veszel, attól senki és semmi nem tántoríthat el.

– Miért, szerinted, mire kellene gondolnom? Egész nap, sőt még az éjszaka közepén is hívogat a volt szerelmed, miközben tisztában van vele, hogy az én feleségem vagy. Te pedig azonnal lerázol, mihelyst eszedbe jut Nate. Ezek után szerinted, mire kellene gondolnom? Arra, hogy nem miatta kerültem kispadra?!

– Talán arra is gondolhatnál, hogy túl gyors nekem a tempó, mint ahogy azt már mondtam is.

– Jó, akkor erre gondolok majd. Jó éjt!

– Alex – szólalt meg pár perc múlva.

– Mi van már megint? – csattantam fel.

– Nagyon vékony ez a takaró, fázom. Megölelnél?

Vettem egy mély levegőt. Nem értettem, mit akar ezzel, hisz egyáltalán nem volt hideg benn, és a takaró sem volt vékony, ahogy azt ő állította.

– Gyere! – kitártam a karom, hogy hozzám bújhasson.

Félig felült és közelebb csúszott hozzám, de még mielőtt a mellkasomra hajtotta a fejét, megfogta az arcom és megcsókolt. Olyan váratlanul ért a tette, hogy nem csókoltam vissza, de hihetetlenül megnyugtatott és jólesett a közelsége.

12. Fejezet

Ivanna

Másnap reggel, amikor felébredtem, Alex már nem feküdt mellettem, ami miatt egy kicsit megnyugodtam. Borzasztóan haragudtam rá. Nem gondoltam, hogy annyira erőszakosan is tudna velem viselkedni. Lassan felálltam az ágyból és megdörzsöltem a szemem, majd az órára pillantottam. Fél hat volt. Tudtam, hogy Alex a közelben lehet, mert csak hét után szokott bemenni a bankba, és ahhoz még nagyon korán volt.

Letusoltam és átöltöztem, aztán elindultam a konyha felé. Amint leértem a lépcsőn, megcsapta az orrom a kávé illata, a szívemet pedig valami furcsa boldogság töltötte el, amikor közelebb értem.

Ott volt. Ott állt velem szemben a konyhapultnál egy szál melegítőben. A melegítő alsó olyan alacsonyan lógott a csípőjén, hogy kilátszott alóla fehér bokszerének pereme. Friss és üde volt, szőkés haja vizesen tapadt a homlokára, karjait a teste mellett lógatta. Kidolgozott meztelen felsőteste, és sármos arca megindított bennem valamit. Azt hittem, ha találkozunk undort és haragot fogok érezni iránta, de valami teljesen más érzés kerített hatalmába. Akartam őt. Egy percig csak álltam szó nélkül és néztem a jóképű férfit, aki már több mint egy hete a férjem volt. Eszembe jutottak a kórházban hallott dolgok és Maria szavai. Tudtam, hogy ő jó ember, csak a körülmények és a nagyapjának való bizonyítási vágy tette ennyire könyörtelenné.

– Jó reggelt! – köszöntem csendesen, mire azonnal felemelte a fejét és a szemembe nézett.

– Jó reggelt! – Szemmel látható volt a szégyenkezés az arcán. Keserű ábrázatától megremegett a szívem. – Főztem kávét, kérsz? – kérdezte, de választ nem várt, mert előkapott egy bögrét és megtöltötte kávéval, majd zavart tekintettel a kezembe adta. – A szobában leszek – nyúlt a vállam felé, de mire hozzám ért volna, meggondolta magát, visszahúzta a kezét, és egy keserű mosoly kíséretében elindult a lépcső felé.

Sosem vágytam még annyira a társaságára, szinte fájt, ahogy néztem, hogy egyre jobban távolodott tőlem.

– Alex! – kiáltottam a hátának. – Maradj, kérlek!

Azonnal megtorpant és furán nézett rám. Nem hibáztattam, én sem értettem magam.

– Biztos vagy benne? Nem érzed magad kellemetlenül a közelemben? – kérdezte bizonytalanul, miközben lábai akarata ellenére felém sodorták.

– Nem. Azt szeretném, ha maradnál.

Még mindig a márványpultnál álltam, körmeimmel a furcsa mintákat rajzoltam át, szememet is ezekre szegeztem. A fejem csak akkor emeltem fel, amikor megéreztem a közelségét. Szorosan mögém állt, talán tíz centi lehetett köztünk. Majd elém lépve, tisztán látható megbánással az arcán várta, hogy megszólaljak. Teljesen elmerültem a zöldes szempárban, hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Pár másodpercig bámultuk egymást, majd erőt vettem magamon.

– Figyelj, Alex... – törtem meg a kínzó csendet, de belém fojtotta a szót. Hangja meggyötört volt.

– Nem Vanna, te figyelj... Én – vett egy mély lélegzetet, majd rögvest ki is fújta, miközben bátortalanul megfogta a karomat. – el sem tudom mondani, mennyire bánom, amit veled tettem. Kérlek, bocsáss meg nekem! Tudom, hogy nincs jogom ilyet kérni, de... – nem bírtam tovább, lábujjhegyre emelkedtem és elnémítottam egy csókkal. Karommal átkulcsoltam a nyakát, hátam neki préselődött a pultnak, a másik oldalról a mellkasa fogott satuba. Egész testemben remegtem, ahogy megéreztem puha ajkát az enyémen. Mindkét kezemmel meg kellett kapaszkodnom meztelen vállába, hogy megtartsanak a lábaim. Ő is észrevette a rajtam elhatalmasodó gyengeséget, mert hevesen magához ölelt, miközben óvatosan, lassú érzékiséggel csókolt. Bizsergett az összes porcikám, amikor végigsimított az oldalamon. Kezem a válláról lecsúsztattam a felsőtestére, és végigsimítottam minden egyes izmán, mire belemosolygott a csókba, majd eleresztett és a szemembe nézett.

A szívem vadul kalapált, leplezni sem tudtam, hogy mekkora hatással volt rám a csókja. Megpróbáltam stabilizálni a légzésem, de egyelőre megszólalni sem bírtam, csak mosolyogtam. Melegség járta át a testem, éreztem, hogy még jobban elgyengülök. Nem is fogtam fel, mi történt, hiába én kezdeményeztem.

– Ezt miért kaptam? – kérdezte zavartan.

– Mire gondolsz?

– Szerintem tudod, mire gondolok…

– Csak...

– Csak? – kérdezte, de nem bírta elnyomni a hangjában bujkáló örömet.

– Tegnap meg akartam beszélni veled valami fontos dolgot, de nem tudom, mit szólnál hozzá.

– Miről van szó?

– Én csak... Szeretnélek jobban megismerni – böktem ki nehezen. – Ha már ebbe a helyzetbe kerültünk, és látszólag nem akarsz elválni tőlem, nem akarok feszültségben élni – lesütött fejjel vártam a reakcióját. Megemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.

– Örülök, hogy ezt mondtad, mert én is szeretnélek jobban megismerni – mosolygott rám.

– Rendben. Nem vagy éhes? – próbáltam zavaromban másra terelni a szót.

– De, nagyon – mosolygott továbbra is.

– És mit szeretnél enni?

– Rántottát.

Nekiálltam elkészíteni, miközben ő az asztalhoz ült és onnan nézte, hogyan szorgoskodom a konyhában. Miután készen lettem, letettem elé a tányért, majd le akartam ülni a mellette lévő székre, de megfogta a derekam és az ölébe húzott.

– Alex! Nagyapád nemsokára lejön, és Maria is bármelyik percben megérkezhet.

– És akkor mi van? A feleségem vagy. Ráadásul, épp most beszéltük meg, hogy jobban megismerjük egymást – kacsintott rám.

Mindketten éreztük a zavart légkört, de úgy tettünk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az ölében ülök. A feszélyezett közérzetet a telefonom csörgése szakította félbe. Forgattam a fejem, hogy honnan jön a zene, mire rájöttem, hogy a kabátom zsebéből áradt felénk Demi Lovato hangja, amint a Let It Go-t énekli.

A Jégvarázsos csengőhangom hallatán Alex elnevette magát, mire csúnyán néztem rá, de aztán én is nevettem. Már régóta meg akartam változtatni, de valahogy mindig elfelejtettem. Kikászálódtam az öléből és az előszobába siettem. Kivettem a kabátomból a mobilt, majd visszaindultam az ebédlőbe, miközben fogadtam a hívást.

Ismeretlen szám volt.

– Halló?

– Szia, életem!

– Mit akarsz? – kicsit hangosabban kérdeztem, mint akartam.

– Ami azt illeti, csak érdeklődnék a hogyléted felől – mondta gúnyosan.

– Miért hívtál, Nate? – Annyira közömbösen kérdeztem, amennyire csak tudtam.

A szívem hevesen dobogott és a kezem remegett, de mindezt nem Nate érdeklődése, vagy hangja váltotta ki belőlem, hanem az, hogy Alex félreértheti a helyzetet. Nem akartam, hogy azt higgye, mégis van valami köztünk, azért hívogat kora reggel. Tekintetem Alex arcára szegeztem, próbálta leplezni az érzéseit, de láttam rajta, hogy hihetetlenül bosszantja, hogy Nate keres. Teljesen zavarba jöttem, ezért szó nélkül kinyomtam a hívást, és lenémítottam a készüléket.

– Be kell mennem a bankba egy-két dolgot elintézni, mielőtt elindulunk a nászútra. Te addig pakolj be néhány dolgot, amire szükséged lesz – mondta, miközben megtörölte a száját egy szalvétába és felállt az asztaltól.

– A te dolgaidat is szedjem össze? – kérdeztem kicsit félénken.

– Nem, köszönöm. Maria tudja, miket szoktam vinni az ilyen utakra, majd ő összecsomagol nekem, te ne fáradj vele.

Az előszobába lépett, és felvette a kabátját. Mielőtt kilépett rám mosolygott, és biccentett egyet elköszönésképpen, mégis csalódottságot éreztem, amikor kisétált az ajtón. Szomorúan felsétáltam a szobába, elővettem egy bőröndöt, és beledobtam néhány ruhadarabot és a legszükségesebb dolgaimat. A telefonom rezegve újabb hívást jelzett, de ezúttal nem ismeretlen volt a hívó.

– Hagyj békén, Nate! – kiáltottam, majd idegesen kinyomtam a hívást, de az folyamatosan rezgett.

Semmiképpen nem akartam vele beszélni, ezért inkább lesétáltam a konyhába, ahol Maria mosolygós arca fogadott. Ahogy közelebb értem, felfedeztem, hogy nincs egyedül, Rodrigo úr is vele volt és komoly tekintettel nézett végig rajtam. Illedelmesen kihúztam magam, és közelebb lépve köszöntöttem őt, majd helyet foglaltam vele szemben.

– Készen állsz az útra? – kérdezte köszönés helyett.

– Már összecsomagoltam néhány dolgot, amire szükségem lesz.

– Pompás! De ugye nem ebben a ruhában, és nem ilyen hajjal akarsz megjelenni egy olyan ember előtt, mint Leandro Berger? – kérdezte kertelés nélkül.

Lepillantottam a ruhámra. Egy egyszerű narancsszínű póló és egy világoskék farmer volt rajtam.

– Én... – megköszörültem a torkom és segélykérően néztem Mariára.

– Engedelmével Rodrigo úr, már beszéltem Ciara kisasszonnyal. Hamarosan itt lesz, és elviszi a mi Vannánkat fodrászhoz és vásárolni – kacsintott rám Maria.

– Remek, éppen ideje! – mondta az öreg úr, mire megszólalt a csengő és Maria az ajtóhoz sietett.

Amint magunkra maradtunk Rodrigo úrral emlékeztetett a megállapodásunkra.

– Ne felejtsd el, amit megbeszéltünk! Ha miattad balul sül el a találkozó, az édesanyád látja kárát.

– Nyugodjon meg, Rodrigo úr! Én leszek a világ legjobb és legszerelmesebb felesége az üzletfelei előtt – mondtam kissé gúnyosan, mégis elszántan.

Amúgy is közelebb akartam kerülni Alexhez, úgyhogy voltaképpen semmi gondom nem volt az alkuval, de ezt nem hoztam az öreg úr tudtára.

– Jó reggelt! – köszöntött minket egy elegáns, harmincas évei végén járó nő. – Bizonyára te vagy Ivanna, én Ciara vagyok – nyújtotta felém a kezét kedvesen mosolyogva.

– Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! – mosolyogtam én is, miközben kezet ráztam vele.

Miután megreggeliztünk elindultunk New York legdrágább üzletei felé. Ciara jártasságának és kifinomult ízlésének köszönhetően három órán belül mindent megvettünk, amire szerinte szükségem volt, és még a fodrászra is jutott idő. Ruhákkal, cipőkkel, táskákkal és kiegészítőkkel tele szatyrokkal, vidáman csevegve indultunk vissza a Houston villába.

Alig egy órával később már egy magánrepülőn ültünk Alexszel. Kicsit feszengtem, mert sosem repültem korábban. Ő láthatóan élvezte az utazást, jókedvűen beszélgetett az egyik légiutas-kísérővel. Nekem viszont egyáltalán nem volt jó hangulatom. Nate hívásai és apám összevert arca lebegett a szemem előtt.

– Jól vagy? – riasztott meg férfias hangja.

– Jól, köszönöm, csak egy kicsit izgulok.

– Nincs miért aggódnod, vigyázok rád – mosolygott édesen. – Mellesleg nagyon csinos vagy ebben a ruhában, és a rózsaszín tincseid nélkül sokkal szebb vagy.

– Köszönöm. Igyekszem megfelelni a vendéglátóinknak, és persze neked is. Nem szeretném, hogy szégyenkezz miattam.

– Édes vagy, köszönöm – magához szorított és gyengéden megcsókolt.

***

Meglepetten csodáltam a luxusvillát, amikor megérkeztünk. Olyan volt az egész látvány, mintha egy fényűző képeslapot tartottam volna a kezemben. A két emeletből álló épület hófehérre volt festve, a kertben egzotikus növények alkottak buja édenkertet. A zöld pázsitot teniszpálya váltotta fel, majd egy impozáns sziklakert, amely mögött több méter magas kőfal állt. Az óriási medence mellett sétálva ismét felpillantottam a házra, melynek felső szintjét hatalmas terasz ölelte körül. Egy fiatal lány a korlátra támaszkodva állt és minket, pontosabban Alexet nézte. Belekaroltam a férjembe és kicsit gyorsabb léptekkel a bejárathoz siettem, ahol kisvártatva becsöngettem. Fekete frakkba öltözött, fehér kesztyűs, negyvenes évei végén járó férfi nyitott ajtót.

– Köszöntöm önöket, kérem, fáradjanak beljebb! Leandro úr hamarosan érkezik – intett elegánsan a szalon felé.

– Köszönjük – biccentett diplomatikusan Alex.

Azt hittem, a kinti látványt semmi sem múlhatja felül, de amikor beléptünk, elakadt a lélegzetem, akárcsak akkor, amikor a Houston villába léptem be. A délutáni napfény elárasztotta a házat. A plafontól padlóig érő hatalmas ablakok azt a hatást keltették, mintha a kert és a ház egyetlen térben lenne. A falakon festmények lógtak, mindenütt pasztellszínek, elegáns világítás és gyönyörű bútorok voltak elhelyezve. Az emeletre kanyargó márvány lépcső vezetett fel. A szalon nyitott teret alkotott a konyhával és az ebédlővel. Egy kényelmes fekete bőrkanapén foglaltunk helyet Alexszel, ahová néhány perc múlva a házigazda is megérkezett egy csinos nővel az oldalán.

– Kedves Alex, örömömre szolgál, hogy a házamban üdvözölhetlek téged és az elbűvölően szép feleséged! – kezet fogott Alexszel, aztán elém lépett. – Kedvesem, mi még nem találkoztunk. Leandro vagyok, ő pedig az én drága feleségem, Tamara.

A korához képest gyönyörű nő volt. A szeme és szája körül temérdek nevetőránc barázdálta arcát, őszes haja laza kontyba volt csavarva a tarkóján, néhány hullámos ezüst tincs lágyan hullott kerekded arcába és vakítóan kék szemébe.

– Köszönjük a meghívást! Alex vagyok, ő pedig az én édes feleségem, Ivanna – mutatott be férjem az idős házaspárnak. – Ezt önöknek hoztuk – azzal átnyújtott egy üveg Cabernet Sauvignont.

– Köszönjük, nem kellett volna.

– Kedveseim, gyönyörű pár vagytok, gratulálok az esküvőtökhöz, és sok boldogságot kívánok! – mosolygott kedvesen a nő, aztán átölelt először engem, aztán Alexet.

– Köszönjük szépen, igazán nagyon kedves!

– Mivel kínálhatlak meg benneteket? – kérdezte Tamara. – Van finom szicíliai vérnarancsból készült ivólevünk, azt mindenképpen meg kell kóstolnotok még a vacsora előtt.

– Szívesen megkóstolnánk – mosolyogtam rá, de a mosolyom hamar lefagyott, mert ismét megszólalt a mobilom.

Szinte félve vettem ki a készüléket a táskámból. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy ismét Nate keres. Aznap már ezredjére.

– Ki az? – érdeklődött feszülten Alex.

– Csak egy barátom – hárítottam, majd elnézést kérve kisiettem a helyiségből.

Alex

Majd' szétvetett az ideg. Biztosra vettem, hogy megint az a semmirekellő Nate kereste Vannát. Rá akartam kérdezni az út során is, hogy hívta-e addig, amíg nem voltam otthon, de jobbnak láttam nem firtatni a témát. A viselkedésem után nem akartam kérdőre vonni, mert csak újra elmérgesedett volna köztünk a helyzet. Azt pedig semmiképpen sem szerettem volna. Idegesen doboltam az ujjaimmal a kezemben tartott pohár oldalán.

Bárcsak ne kértem volna, hogy kapcsolja be a mobilját, amikor leszálltunk a gépről. Én idióta! – korholtam magam.

Néhányszor abba az irányba pillantottam, ahol kiment, de elég hosszúra sikeredett a telefonálás. Éppen a megállapodás előnyeiről beszélgettünk Leandro úrral, amikor ismét megjelent Vanna. Hallgatagon és magába fordulva ült le mellém. Kíváncsi voltam, miről beszéltek olyan sokáig, de még nem tehettem fel kérdéseket neki.

– Drágám, végre Gabriel is megérkezett! – Lépett a nappaliba Tamara és egy körülbelül velem egyidős férfi.

– Üdvözlöm önöket, Gabriel vagyok!

– Örvendek, Alex Houston, ő pedig a feleségem Ivanna Houston – kicsit kiemeltem a feleségem szót, mert nem igazán tetszett, ahogy a tag Vannára nézett.

– Mehetünk vacsorázni? – nézett a nagyanyjára Gabriel.

– Hamarosan lejön Nina is, és megyünk, fiam. Megyek, szólok neki.

Néhány pillanat múlva megjelentek. Az a lány volt Nina, aki az erkélyről nézett minket, amikor megérkeztünk. Megismertem a hosszú vörös hajáról. Igazán csinos lány volt, de össze sem lehetett hasonlítani Vannával.

– Ő a mi szemünk fénye, a legkisebb unokánk, Nina. Ő pedig az üzlettársam Alex és a felesége, Ivanna – mutatott be minket egymásnak Leandro úr.

– Már sokat hallottam rólad. Örülök, hogy itt vagy! – hirtelen elém toppant és két hatalmas puszit nyomott az arcomra, miközben szorosan hozzám simult, és a hátam simogatta. Mereven álltam az ölelésében, miközben félve néztem Vanna reakcióját. Egyáltalán nem tetszett neki a nagy szeretetáradat.

Végül, hozzá is odalépett a lány és őt is két puszival köszöntötte, de korántsem olyannal, mint engem.

– Kérlek, fáradjatok át az ebédlőbe kedveseim! – kérte kissé feszülten mosolyogva Tamara.

Felálltunk, átmentünk az ebédlőbe és elhelyezkedtünk az asztal körül. Az egyik oldalamon Vanna, a másikon Nina foglalt helyet.

A lány folyamatosan hozzám beszélt, szinte minden velem kapcsolatos dolog érdekelte. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert kívülről nézve úgy tűnhetett, mintha egy randevú ismerkedős fázisában lettünk volna. Holott erről szó sem volt.

11.Fejezet

Alex

Amint megbeszéltük a doktorral, hogy új kezelést finanszírozok Catrinnek, sietősen elhagytam a kórházat. Sosem szerettem az ilyen helyeket, a fertőtlenítő szaga és a jellegzetes színű falak rossz emlékeket ébresztettek bennem. Az épülettel ellenben az udvar nagyon tetszett, mindenhol virágokkal és díszfákkal volt beültetve. Mosolyogva pillantottam körbe, de a mosolyom nagyon hamar lefagyott, amikor megállapodott a tekintetem a parkban ölelkező feleségemen.

Az isten verje meg! Ezt nem teheti velem! Semmi tartás nincs ebben a nőben? Nem elég, hogy már megint ezzel a szarházival van, ráadásul ilyen nyilvánosan csal? Engem... Alex Houstont, akit ország-világ ismer. Szégyentelen! Garantálom, Ivanna Winslow, hogy ezért drágán megfizetsz! – fenyegetőztem az orrom alatt.

Tudhattam volna, hogy titokban találkozgatni fog vele. Én hülye! Miért is akartam közelebb kerülni hozzá, amikor az SMS-ben is nyilvánvalóvá tette, hogy csak és kizárólag őt fogja szeretni, velem ellentétben, akit emberszámba sem vesz.

Dühösen a gázra léptem, és elhajtottam mellettük. Semmi kedvem nem volt hazamenni, mégis azon vettem észre magam, hogy a kapunk előtt állok és a virágot szagolom, amit annak a romlott nőnek vettem. Egy erőteljes mozdulattal a földre dobtam a csokrot.

Vegyen neked a szeretőd virágot! – kiabáltam, miközben két lábbal ugráltam rajta.

Magamon kívül voltam a megaláztatástól és a dühtől. Szégyelltem, hogy gyerekesen viselkedtem, de Vanna olyan szinten felhúzott, hogy még a józan eszem is elment tőle. Hibát követtem el, amikor feleségül vettem őt.

A házba lépve Maria gondterhelt arccal és kisírt szemmel nézett rám.

Mi az isten történhetett, amíg házon kívül voltam?

– Mi a baj, Maria? – kérdeztem cseppet sem kedvesen, bár nem úgy akartam.

– Semmi, Alex! Semmi – válaszolt rám sem nézve.

– Rendben. Akkor ne mondd el! – idegesen sóhajtottam egyet, majd sarkon fordultam és a szobám felé vettem az irányt.

Semmi kedvem nem volt találgatni, hogy mi történt. Úgy gondoltam, majd elmondja, ha akarja. Ledobtam a zakóm és a nyakkendőm a szőnyegre, majd ledőltem az ágyra, és a halántékomat masszírozva próbáltam nyugtatni az idegeimet. Nem sikerült. A szemem előtt minduntalan a feleségem és Nate arca lebegett, amint szenvedélyesen ölelkeznek.

Két órával később hazaérkezett a drága asszonyom is. A gyomrom felfordult, amikor ránéztem és elképzeltem, hogy csókolózott és szeretkezett azzal a féreggel. Csendben ültem és érdeklődve néztem rá. Kíváncsi voltam elmeséli-e magától a történeteket, vagy megvárja, amíg faggatózni kezdek. Szó nélkül a fürdőbe ment, amivel csak meg jobban feldühített. Mérgemben fel-alá járkáltam a szobában, mint akinek kilométer hiánya van. A feszültség nőttön-nőtt bennem.

Jó sokáig tart lemosni magáról annak a mocsoknak a nyomát.

Majdnem fél óráig tartott, mire kivánszorgott a fürdőből. Az ajtó halkan kinyílt, mereven néztem az arcát, de semmilyen érzelmet, vagy bűntudatot nem fedeztem fel rajta. Nyugodtan elindult a fésülködőasztal felé – amit direkt neki hozattam be, az addig karakán férfias szobába –, majd a hajvasalója bekapcsolása után, már nem bírtam elviseli a nyugodtságát. Bármennyire próbáltam, nem sikerült tovább visszafogni magam. A karjánál fogva erősen magam elé rántottam, majd a szemébe nézve ráordítottam.

– Hol voltál?

– Sétáltam – válaszolta, mintha semmi sem történt volna.

– Kivel sétáltál? – adtam neki újabb esélyt, hogy magától vallja be azt, amit a saját két szememmel láttam.

– Egyedül. – Ezzel az egy szavával még jobban összetört.

– Nem hiszem el! – üvöltöttem, ő megszeppenve állt teljesen tétlenül.

– Azt hiszel, amit akarsz – csattant fel.

– Még egyszer megkérdezem, kivel voltál? – szorítottam továbbra is a karját.

– Egyedül voltam, apámat látogattam meg a bankban.

– Rajta kívül kivel találkoztál még?

– Nate-tel – ismerte be végre.

– Nate-tel – hangsúlyoztam ki erőteljesen a számomra utálatos nevet, miközben egy kicsit taszítottam rajta.

– Mit akarsz tőlem? – kérdezte megrémülve.

– Megcsaltál vele? – Nagyot sóhajtva a mennyezet felé emelte a tekintetét, mintha képtelenséget kérdeztem volna.

– Micsoda?

– Megdugott? – Mielőtt válaszolhatott volna megragadtam a vállát és durván megráztam. – Válaszolj!

– Nem! Megőrültél? Hogy juthat ilyesmi eszedbe?

– Nem hiszek neked! – ráztam meg ismét, mire úgy összerándult, mintha megütöttem volna, pedig soha az életben nem emeltem volna rá kezet. – Miért nem nézel a szemembe?

– Elegem van belőled! – nézett ezúttal rám. – Nem hazudok – emelte fel a hangját. Hajának egyik tincse minduntalan a homlokába hullott, amit jellegzetes mozdulattal söpört hátra. – Minek nézel te engem? – kérdezte szent arckifejezéssel, mintha én lettem volna a rossz, amiért nem hittem el, amit mondott.

– Teljesen hülyének nézel? Láttalak – hangsúlyoztam minden szót.

– Mégis mit láttál? – kérdezte erélyesen.

– Láttam, milyen szívélyesen csevegtetek, miközben magához szorított.

– Amit te beszélgetésnek láttál, az egy veszekedés volt – mondta gúnyosan bájos mosollyal, ami ártatlannak tüntette fel, pedig egyáltalán nem volt az.

– Az üzenetet is elolvastam, sőt véletlenül el is küldtem neki. Gondolom megbocsátott neked, azért találkoztatok, ugye?

– Milyen üzenetet? – kérdezte meglepődve.

Ilyen egy álszent nőt! Az agyam eldobom.

– Az SMS-t, amiben magyarázkodsz neki és a bocsánatát kéred – kaptam az asztalon lévő telefonja után, és gyorsan megkerestem az üzenetet, még mielőtt letagadta volna azt is. – Meg is van – tartottam felé a kijelzőt.

– Mutasd! – kérte, miközben lerítt róla, hogy pontosan tudja, milyen üzenetről van szó.

Sajnálom Nate, nem az volt a célom, hogy tönkre tegyelek, még ha valahol sejtettem is, hogy ez lesz a vége. Egy nap majd megérted a tetteim mélységes okát. Sajnos nem volt se időm, se választási lehetőségem. Ha nem így teszek, elveszítem a családom. Remélem, egyszer megbocsátasz nekem! Szeretettel ölel: A te Vannád – olvastam fel gúnyos hangon.

– Miért nyúltál a telefonomhoz? – kérdezte mérgesen.

– Mert, ha tetszik, ha nem, jogom van tudni a dolgaidról, mivel a feleségem vagy – kiabáltam.

– De nem engedtem meg! – kiáltotta vissza.

– Mennyivel különb nálam? – tértem újra a lényegre.

– Fejezd be, Alex! Nincs kedvem továbbra bizonygatni neked az ártatlanságomat – indult volna az asztal felé, befejezni, amit elkezdett, de nem hagytam.

További veszekedés helyett a tarkójánál fogva magamhoz húztam, és a számat durván az övére tapasztottam.

Ivanna

A gondolataim egyre a száguldó autó és Alex párhuzama körül jártak, már az sem érdekelt, hogy kérdőre vonjam Nate-et apa miatt, illetve, hogy tovább folytassam az elkezdett vitát vele. Nagyot sóhajtottam, de a görcs a gyomromban, és az egyre emelkedő pulzusom nem akart szűnni. A szívem hevesen vert. Ösztönszerűen fogott el a pánik, amikor azon gondolkodtam, hogy Alex mit fog szólni a találkozásunkhoz, ha nem tévedek és tényleg ő volt az, aki elsprintelt mellettünk. Már az arcát is elképzeltem lelki szemeimmel. Arrogánsan, és gúnyos mosollyal az arcán néz rám, miközben megkérdezi, hogy jól szórakoztam-e. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy talán, mégsem ő volt az. Hátratántorodtam a kétes gondolat hatására. Megint csak sóhajtoztam, mert nem tudtam jobb feszültségoldót.

– Vanna értsd meg, csak azt kapta, amit megérdemelt! – közölte Nate úgy, mintha nem is az apámról beszélt volna.

– Hagyjuk, értelmetlen veled vitatkozni! – élesen szívtam be a levegőt, majd szaggatottan fújtam ki. Az időközben beállt csönd kezdett az idegeim húrjaival játszani, emiatt zavartan pillantottam az előttem állóra. – Mennem kell! – dünnyögtem, mert nem igazán volt kedvem a további csevejhez.

– Ne menj még! Beszélgessünk – kérte, miközben közelebb lépett és ismét átölelt.

Egyszerre taszított és vonzott az érzés, amikor körém fonta izmos karját, mert a múlt emlékeibe ringatott. Aztán először Alex villant be a tudatomba, akit nem alázhattam meg azzal, hogy megcsalom, majd apám összevert arca. Egy erőteljes mozdulattal kitéptem magam Nate ölelő karjaiból és dühösen ráordítottam, hogy eresszen el. Nem akartam kiborulni, mégis egyre jobban idegesített a jelenléte. Eddig sohasem sikerült még ennyire kitérítenie a hitemből. Persze máskor is felkaptam a vizet, de a mostani eset leverte a lécet. – Soha többé nem akarlak látni ebben az életben, ne írj, ne keress, felejts el örökre! Fogalmam sincs, ki vagy te, de abban biztos vagyok, hogy már nem az az ember vagy, akibe valaha beleszerettem – dühöngtem.

– Sohasem szerettél... Én voltam az, aki szeretett téged, te csak kihasználtál! Felejtselek el?! Nem tudom elfeledni bármennyire is szeretném, hogy kegyetlenül játszottál az érzéseimmel! Hihetetlen, mennyi fájdalmat okoztál már, de az még inkább hihetetlen, hogy még mindig... Még most ezek után is ugyanúgy szeretlek, mint régen – mondta nagyot nyelve. – Te vagy a mindenem, az egész életem. Elmondhatatlan, amit irántad érzek. Még fáj minden, ami hozzád kapcsolódik, mégsem tudom elfogadni, hogy már más csókol, mást szeretsz, és más zár a karjába. Arra vágyom, hogy visszatérj hozzám.

– Sosem fogok visszatérni hozzád, Nate! – suttogtam a hallottaktól elgyengülve.

– Az a férfi soha nem fog úgy szeretni, ahogy én szeretlek! – A hangja fájdalmasan csengett, ugyanakkor magabiztos és önelégült volt. Elegem lett. Hátat fordítottam és elindultam. – Hova mész? – kiáltott utánam.

Nem válaszoltam. Szótlanul, határozott léptekkel tettem meg azt a pár métert, ami a kórházhoz vezetett.

***

Néhány perc múlva anyám szobájának ajtaja előtt álltam, majd csendesen benyitottam, hogy ne keltsem fel, ha alszik. Jól sejtettem, tényleg aludt. Halkan leültem az ágy mellett lévő székre. Óvatosan megfogtam a kezét és megpusziltam. A könnyeim eleredtek, ahogy végignéztem rajta. A mindig erős, gyönyörű asszonyra – aki valaha volt –, rá sem lehetett ismerni. A szívem összeszorult, ahogy a megtört, sápadt arcát simogattam. Eszembe jutott, gyerekkoromban mennyit játszott velem. Minden este bejött a szobámba betakarni. Lefeküdt mellém, ha féltem. Éjszakákon át virrasztott mellettem, amikor beteg voltam. Ahogy cseperedtem ellátott jó tanácsokkal. Ha butaságot követtem el leszidott, de apának sosem árult el, hogy ne kapjak büntetést. Rengeteg titkunk volt előtte, mivel sosem voltam valami jó gyerek. Amikor tizenöt éves lettem, szülinapomra azt kértem apától, hogy engedjen el diszkóba, amit persze azonnal elutasított, azzal az indokkal, hogy még túl fiatal vagyok hozzá, pedig minden velem egykorú barátnőm járt már ilyen szórakozóhelyeken. Napokig sírtam és könyörögtem, hogy mehessek, de nem hatotta meg. Amikor elérkezett a buli napja, mindegyik barátnőm lesajnálóan nézett és megjegyzéseket tettek rám, amiért én nem mehettem velük. Sírva mentem aznap haza. Csak anya volt otthon. Elpanaszoltam, hogy a többiek miket mondtak, és azt is, hogy minden szünetben a diszkó volt a fő téma a barátaim között. Anya megsimogatta az arcom, próbált lelket önteni belém, hogy lesz még alkalmam bulikba járni, de én reménytelenül csak sírtam, hogy menni akarok. Végül megkönyörült rajtam, és elengedett azzal a feltétellel, hogy nem iszok alkoholt, és hogy legkésőbb éjfélre hazaérek. Mindent megígértem, majd boldogan ugrottam a nyakába, aztán a szobámba rohantam és azonnal nekiláttam a készülődésnek.

Mielőtt elindultam, anya bejött a hozzám, és még egyszer megígértette velem, hogy időben hazaérek. Megnyugtattam, hogy ne aggódjon, végül az ablakon keresztül elindultam életem első diszkójába. Hajnali négyre értem haza, természetesen matt részegen. Alig tudtam visszamászni az ablakon, végül, amikor sikerült, elkerekedett szemmel néztem körbe a szobámban. Anya és apa az ágyamon ülve vártak rám. Anya szeme ki volt sírva. Tudtam, hogy bajban vagyok. Próbáltam kihúzni magam, és úgy eléjük állni, mint aki józan, de nem igazán sikerült. Imbolyogva lépkedtem apa felé, aki addigra már állva várta, hogy elé érjek. Amikor ez megtörtént, akkora pofont kaptam tőle, hogy nekiestem a falnak. Az volt életem első és egyetlen pofonja, de nem is fájt igazán, ellentétben a második pofonnal, ami néhány másodperc múlva anya arcán csattant. Tudtam, hogy neki is ez volt az első alkalom, hogy apa kezet emelt rá. Rettentően szégyelltem, hogy nem tartottam be az ígéretemet és hogy emiatt anyám is bűnhődik. Miután apa kiment a helyiségből zokogva könyörögtem anya bocsánatért, mire ő csak megsimogatta a hajam, és mosolyogva megkérdezte, hogy jól éreztem-e magam. Azt hittem, haragudni fog rám, de a haragnak egyetlen szikrája sem látszott rajta. Az eset után apa napokig nem vett emberszámba egyikünket sem – ami főleg anyának –, rettenetesen rosszul esett, mégsem volt egyetlen rossz szava sem hozzám.

Az az éjszaka fordulópont volt az életemben, onnantól kezdve „normálisan” viselkedtem, hogy anyának ne kelljen többet szenvednie miattam.

***

Egy ideig még üldögéltem anya ágya mellett, amikor eszembe jutottak Rodrigo úr szavai;

„Alex idehozatta az Egyesült Államok legjobb, egyben legdrágább orvosát, hogy az édesanyád a lehető legeredményesebb kezelést kapja meg, ami csak létezik.”

Azonnal felpattantam és az információs pulthoz siettem, hogy megkérdezzem tényleg igaz-e, amit az öreg úr állított.

A pultnál álló középkorú nőtől megtudtam, hogy John Gerardnak hívják a doktort, mielőtt kedvesen útbaigazított a rendelője felé. Bekopogtam, majd a szívélyes invitálás után beléptem a helyiségbe. Egy negyvenes éveiben járó férfi volt az illető. Amint bemutatkoztam beavatott minden apró részletbe, amivel igazolta az idősebb Houston szavait. Még a szemérmetlenül nagy összeget is elárulta, amit Alex ajánlott fel neki azért, hogy iderepüljön és ápolja az édesanyámat. Aztán felsorolta, milyen kezeléseket tervez alkalmazni, és azzal biztatott, hogy a folyamat végén sokkal jobban lesz anyám. Illedelmesen elköszöntem tőle, aztán visszaindultam anya kórterme felé.

Bűntudatot éreztem Alex kedvessége miatt. Míg én ellenségként tekintettem rá, ő anyám gyógyíttatásán fáradozott, ráadásul a tudtom nélkül. A legszomorúbb az egészben az volt, hogy amíg az én édesanyámon próbált segíteni, addig mit sem sejtett a nagyapja betegségéről.

Szüntelenül kavarogtak bennem az érzelmek és a gondolatok. Mindenesetre az, hogy a férjem ezt megtette anyáért, mélységesen átformálta bennem az iránta való érzelmeket.

Mire visszaértem a kórterembe anya már ébren volt. Mosolyogva hajoltam le hozzá és pusziltam meg az arcát. Jó ideig beszélgettünk. Elmondta, hogy nagyon kedves és segítőkész vele Gerard doktor úr. Érdeklődött a házasságom felől is, ami miatt összefacsarodott a szívem, mert ismét a szemébe kellett hazudnom. Elhitettem vele, hogy boldog vagyok a férjemmel, valamint, hogy mennyire szeretjük egymást. Egy óra elteltével elköszöntem tőle és elindultam haza, ám a folyosó végén sikeresen beleszaladtam egy tisztítószereket szállító kocsiba, aminek a következményeként mindenem fertőtlenítő szagú lett. Bosszankodtam egy ideig a mosdóban, mert hiába lemostam szappanos vízzel a karom, mégis éreztem magamon a szúrós szagot. Végül feladtam, és úgy döntöttem, hogy majd otthon egy alapos fürdés után eltüntetem magamról a kellemetlen illatot.

Hazaérve a gondolataimhoz híven, azonnal a fürdőbe siettem. Alex az ágytámlának vetett fejjel, mogorván figyelte az arcomat. Fehér inge ki volt gombolva, a karján fel volt gyűrve a könyökéig. A haja össze-vissza állt, zöldes szeme egy percre se szakadt el tőlem. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de úgy döntöttem, majd csak a tisztálkodás után ülünk le és beszélünk meg mindent, felnőttekhez méltóan.

Miután végeztem a mosakodással, lelkileg felkészítettem magam a beszélgetésre. Azt akartam kérni, hogy próbáljunk meg igazi férj és feleségként viselkedni egymással. Bár egy kicsit tartottam a válaszától, mivel elég érthetően a tudomásomra adta, hogy csak a nagyapja bosszantása miatt vett el. Idegesen lépkedtem a fésülködő asztalhoz, ezzel is húzva az időt. Már éppen szóra nyitottam a számat, amikor a karomnál fogva maga elé fordított, és úgy ordított rám, mint akinek teljesen elmentek otthonról.

Hiába mondtam, hogy semmi sem történt köztem és Nate között, nem hitte el egy szavamat sem. Viszont, ezalatt a veszekedés alatt néhány homályos pont kiélesedett. Például az, hogy honnan tudta meg Nate, miért mentem hozzá Alexhez, valamint az a gyanúm is beigazolódott, hogy Alex viharzott el mellettük a parkban. Magyarázkodtam egy ideig, mire összehúzta szemöldökét, majd hosszú gondolkodás után, erőszakosan a számra tapadt. Próbáltam eltolni magamtól, de amint megérezte ellenállásomat, még erősebben szorított.

– Kérlek, ne csináld ezt! – suttogtam, de nem eresztett.

Tisztában voltam vele, hogy hallotta. Egyszerűen csak nem érdekelte. Szikrázó tekintettel nézett rám, szinte megrémültem tőle. Hátra lökött, mire hanyatt vágódtam az ágyon, ő pedig fölém kerekedett.

– Van fogalmad róla, mit éreztem? Most megtanulod, hogy neked nincs más férfi rajtam kívül. Világos? – kiáltotta, mielőtt ismét megcsókolt.

Szavai és tettei rettentően megijesztettek, nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Kezemet a matrachoz szorította, ajkát a nyakamhoz nyomta. Égető bizsergést éreztem ott, ahol szívta. El akartam tolni a fejét, de nem tudtam. Megpróbáltam lelökni magamról, de az is esélytelen volt.

– Alex, hagyd abba, kérlek! – rám emelte tekintetét, majd felpattant, és kirohant a szobából.

Zokogva fúrtam az arcom a párnába. Lekapcsoltam a lámpát, és megpróbáltam álomba merülni. Nem ment. Forgolódtam, sóhajtoztam, sírtam, de nem aludtam el. Nem tudtam, mennyi ideje zokogtam már, amikor egy idő után megéreztem, hogy lesüppedt mellettem az ágy. Egy kezet éreztem a hátamon, ami megnyugtatóan simogatott. Egészen addig folytatta, míg abba nem maradt a zokogásom. Amikor ez megtörtént, elemelte az arcom elől a párnát, és mélyen a szemembe nézett.

– Tudom, hogy nem akarsz beszélni velem, de kérlek hallgass meg! – Egyik kezével megpróbálta megfogni az enyémet, de elhúztam. – Ne haragudj, nem akartam neked fájdalmat okozni! Fogalmam sincs, mi ütött belém. Elvette az eszem a féltékenység és a düh, amiért együtt láttalak benneteket. Nagyon szégyellem magam a történtek miatt. Kérlek, mondd, hogy meg tudsz nekem bocsátani!

Őszinte megbánás és fájdalom látszott az arcán. Tudtam, hogy bánta, amit velem tett, vagy tenni akart, de abban pillanatban eszembe sem volt, hogy megbocsássak neki.